Öreg műpunk, kék sörénnyel

fb: KLUBKONCERTEK A JÁSZBERÉNYI MOZIBAN

Dupla klubkoncert volt november 8-án, péntek este, a jászberényi moziban. Előbb Anett, Livi és közreműködőjük, Radó Éden játszottak System of a Down-számokat akusztikusan, két gitárral, két énekhanggal és egy zongorával. Utóbb az Apunk a punk zenekar játszott, többségében saját számokat.

A System of a Down egy amerikai, alternatív rockzenekar, 1994-ben alakultak Los Angeles közelében. A zenekar tagjai örmény származásúak, van már Grammy-díjuk is, de nem ismerem őket, vagy amit mégis hallottam tőlük itt-ott, nekem nem jelentett semmit. Azt olvasni róluk, hogy a dalszövegeik gyakran nehezen érthetőek, olyan témákat feszegetnek, mint a droghasználat, a politika és a közösülés. (Hogy a közösülésen mit lehet feszegetni, arról lenne tippem.) Zenei kísérletezők, nem akarnak senkire hasonlítani.

Anettre, Livire és Radó Édenre hagytam a System of a Down világát, hagytam, hogy közelebb hozzák nekem. Intim közelségbe ugyan a segítségükkel sem kerültem az amerikai banda zenéjével, de a lányok mindent megtettek, hogy az akusztikusan is hasson ez a dühös rockzene. Pedig ők nem is voltak dühösek, csak nagyon profik és nagyon lelkesek. Csináltak valamit, ami izgalmasabb, mint az eredeti, vagy legalábbis így jobban esett. A végére amolyan „örményes”, keleties táncdallamot hagytak, és igazuk volt: kellett a zenéjük. (Örményes amúgy egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei falu neve is, de ennek semmi köze az egészhez…)

Az Apunk a punk kék sörényű énekese megdicsérte a lányokat, de rögtön hozzátette, hogy az ő zenekaruk korántsem lesz olyan profi, és nem beszélt mellé. Öreg műpunkok vagyunk, mondta, néhány fiatalabb taggal. A zenekar többségében a zalaegerszegi számviteli főiskola rendszerváltás előtti utolsó évfolyamának hallgatóiból alakult, akik már a késői Kádár-korban is underground zenekarosdiban utaztak, szabadon művészkedtek, műpunkoskodtak, és szidták a rendszert. A rendszerkritika kitartott napjainkig, bár hosszú évekig nem játszottak együtt, és belátják, hogy a jelenlegi rendszerről az ő korosztályuk is tehet. Ez a korosztály az enyém is, és való igaz, hogy ezt a nagy rakás szart mi is segítettük összelapátolni. Meg a f.szom, de lehet, hogy csak félreértettem az egyik dalszöveget.

A nyolcvanas évek kicsit esetlen magyar underground zenéjét újrázó Apunk a punk egyik gitárosa Jászberény szép ajándéka, Buzás Zoltán. Zoli mintha megélné az Omega régi, A könyvelő álma című számát, csak a dobról már gitárra váltott. A többiek is tisztes hobbizenészek, a legjobb önkifejező fajtából. Kellemesen, odamondogatósan szórakoztatják magukat és a környezetüket. Egy bosnyák rockbanda zenéjére magyar szöveget írtak, engedéllyel, de nem értettem. Egy bosnyák (legalábbis szarajevói) zenekart ismerek, a Bijelo Dugmét, de a zene nem volt ismerős. Értettem viszont, hogy „rohan az idő / megutált a guminő / impotens és inkompetens lettem”, meg azt, hogy „normálisan akarunk élni / ne kelljen hazudni / hülyéktől félni”. Az Apunk a punk is tudja, tévedés azt hinni, hogy az öregedés okozza a szerelem hiányát, valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést. A jövő itt van, és sose lesz vége. Igaza volt Menyhárt Jenőnek.

Kun Tibor