Menü
Huszonévesek voltunk, mikor jött az új világ,
De mi is beültünk a meleg szarba, pedig tehettünk volna mást,
most mi vagyunk a főnökök, a ravasz bankigazgatók,
a pártvezérek, a médiacápák, a hasukat lógatók.
a celeb / a laza / nagy az arc
esze nincs / vigyorog / hülyefasz
humoros / beleáll / be sem áll
életet / vezet és / (mo)ralizál
Én most itt fekszem, nincsen jó kedvem.
Kilóg az ingem, vigyél el innen!
Legyek át, legyek át, legyek átkozott!
Legyek át, legyek át, legyek ááááát—-
Bella Ciao feat. József Attila
a való anyag teremtett minket
társadalom fogadott minket
öntőformákba löttyintve
egy picike csészealj röpült a fröccsöm fölött felém
a pacalon landolt, kinyílt az ajtó, egy kis lény lépett elém
lesprickoltam szódával, prüszkölt és hülye hangon sípolt
most szomorú a dunsztosüvegben, amiben nyáron a kovászos uborka volt.
Dubioza Kolektiv cover
felébredek reggel, olvasom
a híreket, napilapok,
portálok, jaj, mi van itt,
bassza meg
minden fontosat felírtam
erre a fehér lapra fehér ceruzával
konokul hallgat rólam a világ
a frissen pecsétes abrosz felett
a felfeslett cérnát gyűrögeted
nézem a kezed, nézem a szemed
vagyok társ, szerető és gyerek
hiszel a növekedésben
az egyre több pénzben, hisz ez a siker
az, hogy honnan van minden
hogy másoknak nincsen, már nem érdekel
Bella Ciao feat. József Attila
a való anyag teremtett minket
társadalom fogadott minket
öntőformákba löttyintve
szabad vagy, szabad vagy
jó nagy a ketrec, szabad vagy
szabad vagy, szabad vagy
sétálhatsz föl-alá, szabad vagy
Dubioza Kolektiv cover
felébredek reggel, olvasom
a híreket, napilapok,
portálok, jaj, mi van itt,
bassza meg
nagyon üres ez a barlang
nagyon lassú
a vízcseppek esése
nagyon elmennék innét
(jönnek, jönnek, jönnek, jönnek, jönnek, megint jönnek …)
rómaiak a provinciában
keresztesek Arábiában
éles kard, az uraság jussa
kakastollas kalap és puska
Huszonévesek voltunk, mikor jött az új világ,
De mi is beültünk a meleg szarba, pedig tehettünk volna mást,
most mi vagyunk a főnökök, a ravasz bankigazgatók,
a pártvezérek, a médiacápák, a hasukat lógatók.
Hidd el, gyerek, nem volt más út, hazudom neked és nekem,
kapod a zsebpénzt, a jó diplomát, büszkén a mellemet verem,
mert anyád is alig dug mással, a gyomirtótól meg szép a gyöp,
megdöglik köröttünk minden, de a nagy egészben
ez csak egy csöpp.
Bocs, bocs, bocs, bocs, ezt mi basztuk el.
Bocs, bocs, bocs, bocs, ezt mi basztuk el neked.
Bocs, bocs, bocs, bocs, ezt mi basztuk el.
Bocs, bocs, bocs, bocs, ezt mi basztuk el neked.
Miattunk leszel hülye, miattunk leszel marha,
miattunk hiszed, hogy épp így kell és miattunk szar a karma,
miattunk ég a világ, miattunk áll a bál,
miattunk az összes rabló szabadlábon jár.
Bocs, bocs, bocs, bocs, ezt mi basztuk el.
Bocs, bocs, bocs, bocs, ezt mi basztuk el neked.
Bocs, bocs, bocs, bocs, ezt mi basztuk el.
Bocs, bocs, bocs, bocs, ezt mi basztuk el neked.
Legalább te csináld végre máshogy, igen „a 20 éveseké a világ”,
most meg arasznyi hősök az életet feszes szmokingban tapossák,
de a te dalaid is csak buliról szólnak, nyavalyogsz csak és szépelegsz,
de ha a részvét után részvény neked,
tedd meg azt, amit megtehetsz.
Bocs, bocs, bocs, bocs, ezt mi basztuk el.
Bocs, bocs, bocs, bocs, ezt mi basztuk el neked.
Bocs, bocs, bocs, bocs, ezt mi basztuk el.
Bocs, bocs, bocs, bocs, ezt mi basztuk el neked.
a celeb / a laza / nagy az arc
esze nincs / vigyorog / hülyefasz
humoros / beleáll / be sem áll
életet / vezet és / (mo)ralizál
napozik / a ribanc / kihasal
csücsörít / cukikán / nem agyal
bal a sors / balfasz / ki nem él
jön a pénz / pinahír / sokat ér
aki szól / kapja be / mit akar
dől a lé / emiatt / dől a szar
kábelen / lezúdul / Piricsig
azok ott / nézik, hogy / mi folyik
de legalább
ne írjon könyvet a kaszatibi
ne írjon könyvet a stólbuci
ne írjon könyvet a hajdúpeti
meg az istenesbence se
meg a tillatilla se
ne írjon könyvet a rogáncili
ne írjon könyvet a luxusvivi
ne írjon könyvet a vajnatimi
meg az ördögnóra se
meg a palvinbarbi se
blogolod / vlogolod / kirakod
kicsapod / mutatod / valagod
pucsitod / retusod / keresik
követik / lihegik / kiverik
vezeted / az adást / kiabálsz
szavaz a / csőcselék / ordibálsz
ki nyeri / ki bukik / visítod
hazamész / leiszod / nyomorod
de legalább
ne írjon könyvet a kaszatibi
ne írjon könyvet a stólbuci
ne írjon könyvet a hajdúpeti
meg az istenesbence se
meg a tillatilla se
ne írjon könyvet a rogáncili
ne írjon könyvet a luxusvivi
ne írjon könyvet a vajnatimi
meg az ördögnóra se
meg a palvinbarbi se
az álarcos énekes vagyok
na ki van a maszk mögött?
bömböljük együtt vérbefúlva
na ki van a maszk mögött?
nicsak ki vagyok, magad se tudod
hogy ki van a maszk mögött
bömbölhetsz akár vérbefúlva
de te vagy a maszk mögött
a fotel / ki se hűl / beleül
megy a talk / megy a show / kiderül
hogyan él / ajjajjaj / nagy a baj
könnyezünk / tust húz / a zenekar
hazudós / híradós / hunyorog
primitív / jutuber / bazsalyog
tikitok / az idő / leketyeg
ennyi volt / agyhalál / közeleg
de legalább
ne írjon könyvet a kaszatibi
ne írjon könyvet a stólbuci
ne írjon könyvet a hajdúpeti
meg az istenesbence se
meg a tillatilla se
ne írjon könyvet a rogáncili
ne írjon könyvet a luxusvivi
ne írjon könyvet a vajnatimi
meg az ördögnóra se
meg a palvinbarbi se
az álarcos énekes vagyok
na ki van a maszk mögött?
bömböljük együtt vérbefúlva
na ki van a maszk mögött?
nicsak ki vagyok, magad se tudod
hogy ki van a maszk mögött
bömbölhetsz akár vérbefúlva
de te vagy a maszk mögött
Átirat József Attila: Tömeg, Nem én kiáltok, A város peremén, Téli éjszaka, Születésnapomra című verseiből
a való anyag teremtett minket
társadalom fogadott minket
öntőformákba löttyintve
im itt vagyunk mi, gyanakvón együtt
im itt vagyunk mi, gyanakvón együtt
az anyag szent gyermekei
oly sok ölelés fönnakad rajta
annyi mosoly fönnakad rajta
a világnak ág-bogán
nem én kiáltok, a föld dübörög
nem én kiáltok, a föld dübörög
meddő anyánk gyerekért könyörög
Refr.:
Minden más hiábavaló
hang, arc és szív kell most
minden más hiábavaló
alku, átok, csönd, jó szó
majdani győztest meg nem alázhatsz
majdani győztest úgy nem alázhatsz
amennyire megaláztatok
szemünk a földre lesütöttük
szemünk a földre lesütöttük
kinyílt a földbe zárt titok
az ám, hazám, a fura urad
az ám, hazám, a fura urad
gagyog s ragyog, sekély e kéj
nem én kiáltok, a föld dübörög
nem én kiáltok, a föld dübörög
meddő anyánk gyerekért könyörög
Refr.:
Minden más hiábavaló
hang, arc és szív kell most
minden más hiábavaló
alku, átok, csönd, jó szó
Minden más hiábavaló
ide hang, ide arc, ide szív kell most
minden más hiábavaló
alku, átok, csönd, jó szó
Minden más hiábavaló
ide hang, ide arc, ide szív kell most
minden más hiábavaló
alku, átok, csönd, jó szó
Én most itt fekszem, nincsen jó kedvem.
Kilóg az ingem, vigyél el innen!
Legyek át, legyek át, legyek átkozott!
Legyek át, legyek át, legyek ááááát—-
Nem a föld marasztal, az ég nem enged.
Ha ég hívja lelkem, A föld nem enged.
Gravitá, gravitá, gravitáció!
Gravitá, gravitá, gravitááááá—-
Szedem a SZERt és jó nekem.
Kapod a szart és jó neked.
Szedem a SZERt és jó nekem.
Kapod a NERt és jó neked!
Keresztet vet, ki vihart arat.
Megváltás helyett csak bűnbakot kap.
Levitá, levitá, levitáció!
Levitá, levitá, levitááááá—
Szedem a SZERt és jó nekem.
Kapod a szart és jó neked.
Szedem a SZERt és jó nekem.
Kapod a NERt és jó neked!
Elengedés ez, nem is kérdés ez.
Halott a múzsa, hiányzik csókja.
Nem szól rá, nem szól rá, nem szól rádió!
Nem szól rá, nem szól rá, nem szól rááááá-
Szedem a SZERt és jó nekem.
Kapod a szart és jó neked.
Szedem a SZERt és jó nekem.
Kapod a NERt és jó neked!
Nem kell több SZER és jó nekem.
Nem kell több NER és jó neked.
Nem kell többször és jó nekünk,
jó lesz nekünk, jó lesz nekünk…
nem kell több SZER,
nem kell több szar,
nem lesz több NER,
nem kell többször
jó lesz nekünk,
jó lesz nekünk,
jó lesz nekünk,
jó lesz nekünk,
jó lesz nekünk,
jó lesz nekünk…
egy picike csészealj röpült a fröccsöm fölött felém
a pacalon landolt, kinyílt az ajtó, egy kis lény lépett elém
lesprickoltam szódával, prüszkölt és hülye hangon sípolt
most szomorú a dunsztosüvegben, amiben nyáron a kovászos uborka volt.
fogtam egy ufót, de elengedtem, mert azt írták, hogy nincsenek
fogtam egy nőt, még mindig megvan, mert azt mondták, más nem lehet
fogtam magam, de elengedtem, a tudatalattim sem szeret
de most fogni fogom a fogam és még harapok egy kis életet
belépek gyárba, pártba, várba, minden ajtó lesz kitárva
ez ám az élet, vagyok lárva, nincsen ufó, az ki van zárva!
lopok gyárat, jachtot, házat, de nem írják meg, mert nem lehet
lopok mindent és megtartom, te meg csak ugass, hülyegyerek
lopok időt a történelemből, azt visszahozni nem lehet
lopok tallért a halott szájából, Khárón csak evezzen, mit tehet?
beléptem gyárba, pártba, várba, minden ajtó lett kitárva
ez ám az élet, vagyok lárva, nincsen ufó, az ki van zárva!
nincsen ufó, az ki van zárva!!! nincsen ufó, az ki van zárva!!!!!
egy senki vagyok, szarcsimbók, csak szűkölök és rettegek
jönnek az újak, a még élesebbek, nyalom a segget, mi baj lehet
a lelkem kimúlt, az ufó elszállt, a rosszabbaknál jobb vagyok
vastagbélrák, magam után csak egy szarcsíkot hagyok
nincsen ufó, az ki van zárva! nincs Nagy Élet, maradj lárva!
nincsen más út, gyere a pártba! mert nincsen ufó, az ki van zárva!
nincsen ufó, az ki van zárva!
nincsen ufó, az ki van zárva!!!
nincsen ufó, az ki van zárva!!!!!
nincsen ufó, az ki van zárva!!!!!!!!!!!!!!!!!
nyúlós a hangulat
két kézzel fogom meg
tánclépésben
hátrálok előled
a kényszerű mosoly
grimasszá kenődik el
ez része a drámának
látom, neked megfelel
haragom lettél,
haragod lettem,
közeledsz, félek,
ideérsz egyszer
itt összeszarja magát
az ember meg a magány is
látszunk így hát játsszuk táncunk
keserves és banális
hiába jön megint
elhajtom a reményt
túszdrámát írunk
nem romantikus regényt
csupa szar rímmel
siratom a legényt
kihűlt tomporral
őrizzük az erényt
Szegény legény,
túl sok erény,
leányregény,
kihűlt lepény,
ökör, tehén,
semmi remény,
nincsen semmid,
a fele enyém.
Dubioza Kolektiv – Himna generacije feldolgozás
felébredek reggel,
olvasom a híreket,
napilapok, portálok,
jaj, mi van itt, bassza meg
hasbaszúrta, lelőtte,
szexi képet posztolt,
ijedezek, nyálam csorog,
régen ez is jobb volt
árfolyam és kurzus,
élni kell és lehet,
lázadtam, de kell a luxus,
valdorfos a gyerek
a hírek csak jönnek,
de visszafogom magam,
ha tolom a kolléganőt
működjön a farkam
Refr.:
Ez a mi dalunk, a mi dalunk,
mi vén pöcsök vagyunk,
tőzsdei híreken aggódunk,
ez a mi dalunk, a mi dalunk,
mi vén pöcsök vagyunk,
a kultúra segglyukában lakunk.
LÖ-LÖLŐ, LÖ-LÖLŐ
LÖLÖLÖ-LÖLÖ-LÖLŐ…
olvadjon a gleccser,
én dörrentem a motort,
az Eurovízión
megint román tarolt
paranoia, az kell
és összeesküvések,
a csodaszarvashoz
rozéküvét kérek
Ko je koja
krvna grupa
Da li će progutati nas
crna rupa?
(jaj, ez kimaradt:
kinek milyen a portfóliója?
nejem segge karfiolos, kell a pinajóga)
fesztiválra jelmezt húzok,
hippi leszek újra,
prosztatámra vigyáznom kell,
tökmagolaj-kúra!
tökmagolaj-kúra!
Refr.:
Ez a mi dalunk, a mi dalunk,
mi vén pöcsök vagyunk,
tőzsdei híreken aggódunk,
ez a mi dalunk, a mi dalunk,
mi vén pöcsök vagyunk,
a kultúra segglyukában lakunk.
LÖ-LÖLŐ, LÖ-LÖLŐ
LÖLÖLÖ-LÖLÖ-LÖLŐ…
minden fontosat felírtam
erre a fehér lapra fehér ceruzával
konokul hallgat rólam a világ
görcsösen akarok nyomot hagyni
de egy kis szellő is átír utánam mindent
konokul hallgat rólam a világ
elveszett ember vagyok
akit senki sem keres
konokul hallgat rólam a világ
Kínhoz szögezett a Sors,
ígérte egyszer majd megszabadít,
hát hol van ilyenkor az Isten?
Refr.:
mindig láttam, de nem hittem el
most hinném, de már nem látom
mindig láttam, de nem hittem el
most hinném, de már nem látom
elvágták az utolsó hegedű
utolsó húrját is
konokul hallgat rólam a világ
lemondtam
a kimondott szóról
ami jelent valamit
konokul hallgat rólam a világ
porba hullottak szavaim
rájuk lépek, nem érnek már semmit
konokul hallgat rólam a világ
Kínhoz szögezett a Sors,
ígérte egyszer majd megszabadít,
hát hol van ilyenkor az Isten?
Refr.:
mindig láttam, de nem hittem el
most hinném, de már nem látom
mindig láttam, de nem hittem el
most hinném, de már nem látom
mit mondjak neked
hogyha nem lehet
mi lehet mégis
jópofa
furcsa ez nagyon
nem is akarom
de közbe’ mégis
de persze soha
nem tudom, mi ez
nem tudom, ki vagy
nem tudom, kivel
és mért ahogy élsz
zöld a rét már megint
kék az ég, pláne kint
előtted égek
pedig tudom, hogy égsz
jobb ez, mintha tényleg
mintha valóban téged
mintha veled örökre
mintha kapnálak örökbe
Refr:
tudom, hogy tudod, hogy tudom, hogy tudod
és tudom, hogy kész már az életünk
tudom, hogy tudod, hogy kínban vagyok
és tudom, hogy tudod, hogy jó lenne nekünk
mit mondjak, ha ideülsz
mit mondjak, ha odébbállsz
úgy mondom, hogy ne legyen
te mondod, hogy mitugrász
aztán mondom, hogy legyen
te mondod, hogy dehogy vagy inkább de
aztán mondom, hogy hülye vagy
és te mondod, hogy te
zöld a rét már megint
kék az ég, pláne kint
előtted égek
pedig tudom, hogy égsz
jobb ez, mintha tényleg
mintha valóban téged
mintha veled örökre
mintha kapnálak örökbe
Refr:
tudom, hogy tudod, hogy tudom, hogy tudod
és tudom, hogy kész már az életünk
tudom, hogy tudod, hogy kínban vagyok
és tudom, hogy tudod, hogy jó lenne nekünk
a frissen pecsétes abrosz felett
a felfeslett cérnát gyűrögeted
nézem a kezed, nézem a szemed
vagyok társ, szerető és gyerek
egy élet, két élet, fél étkészlet
már mióta törjük a bögréket
most tudlak szeretni, kimosom sebed
ma én főzöm a kávét neked
palástod kioldom, lefejthetem
mindig és megint szép vagy nekem
túlélő ösztönömet követem
tavaszomat beléd ölelem
most én vagyok, ki jobban szeret
ne lesd a percet, van rengeteg
számolgassuk a közhelyeket
csak csendben, mert ránk nyit a gyerek
tested melegében fürdeni
ezt akarom megőrizni
szólamokkal megfesteni
így jó megörökíteni
kihűl a kávé, kérlel az idő
olvad a vaj, fogy a levegő
ez a most a tiszta lepedő
bennünk múlik az idő
a fényt és árnyat ölelő,
a nevető, a beleremegő
mert a magánnyal megcsaltalak
hűségem hűti homlokodat
de ez megint egy szerelmes dal
pirítóst karcol a késsel a vaj
az leszek, akit csak akarsz, szólj,
maradok úgy is, ha haragszol
játsszuk, hogy újra igent mondanánk
komolyan, mintha játszanánk
tested melegében fürdeni
ezt akarom megőrizni
szólamokkal megfesteni
így jó megörökíteni
kihűl a kávé, kérlel az idő
olvad a vaj, fogy a levegő
ez a most a tiszta lepedő
bennünk múlik az idő
a fényt és árnyat ölelő,
a nevető, a beleremegő
hiszel a növekedésben
az egyre több pénzben, hisz ez a siker
az, hogy honnan van minden
hogy másoknak nincsen, már nem érdekel
minden holmid a legújabb modell
a hülye tévéden ott a hitel
az autód kétszer nagyobb, mint kéne
boldog mégse ettől leszel
gyereknek kínai játék
ő kéri, hogy játssz még, de halogatod
dobsz neki két heti zsebpénzt
vagy találsz a flixen egy sorozatot
az asszonyt havonta egyszer
csak a fészbukon lájkolgatod
ha morcos, hát adsz neki néha
a plázában egy vasárnapot.
Refr.:
az élet nem is élet, ahogy éled
nem is érted, hogy mért lett ilyen
csak nézed a képet a tükörben
és várod, hogy holnap legyen
reklámok lógnak a fákról
meg a piszoárból, s te befogadod
észre sem veszed, hogy vettél
hogy célcsoport lettél, csak lehugyozod
a koldusnak havonta egyszer
az apródat odaadod
a szociális érzékenységed
ezzel máris letudhatod
Refr.:
az élet nem is élet, ahogy éled
nem is érted, hogy mért lett ilyen
csak nézed a képet a tükörben
és várod, hogy holnap legyen
szabad vagy, szabad vagy
jó nagy a ketrec, szabad vagy
szabad vagy, szabad vagy
sétálhatsz föl-alá, szabad vagy
szabad vagy, szabad vagy
ha jól csinálod, szabad vagy
szabad vagy, szabad vagy
ne pofázámmá, hát szabad vagy!
Refr.:
nem hiszem, hogy nyílik még,
a sárga rózsa hupikék.
törpikék az agyamban,
jól ellennék magamban.
azt hiszitek, hallgatunk,
a hazug szóra alhatunk.
azt hiszitek, mindig mindent
megbocsájtunk, pedig NEM.
szabad vagy, szabad vagy
ha befogod a szádat, szabad vagy
szabad vagy, szabad vagy
ha mondod, amit mondunk szabad vagy
szabad vagy, szabad vagy,
ha adod az adód, szabad vagy
szabad vagy, szabad vagy
ne pofázámmá, hát szabad vagy!
Refr.:
nem hiszem, hogy nyílik még,
a sárga rózsa hupikék.
törpikék az agyamban,
jól ellennék magamban.
azt hiszitek, hallgatunk,
a hazug szóra alhatunk.
azt hiszitek, mindig mindent
megbocsájtunk, pedig NEM.
nagyon üres ez a barlang
nagyon lassú
a vízcseppek esése
nagyon elmennék innét
veled álmodtam megint éjjel
meztelen tested alig láttam
de szorítottam
és szép halált ígért
Refr.
nagy ez a gödör, nagy vágyak végzik itt
– most menj el!
nagy ez a gödör, nagy vágyak végzik itt
– most menj el!
a mámor a langyos mocsokba hullt
markolom a tétova holnapot
köröttünk jövőnk múltja
a most, az épp, a jelenleg
szilánkokban zúdult elénk
az ezer darabra zúzott Hold
itt álmok nélkül élve
ébren halunk meg
Refr.
nagy ez a gödör, nagy vágyak végzik itt
– most menj el!
nagy ez a gödör, nagy vágyak végzik itt
– most menj el!
tűzzel írtam ezt a verset
alatta hamuvá vált a papír
a halhatatlanságba
a szél viszi el
lepereg rólam a kritika
arcomról meg a hazug könny
engedd, hogy tovább álmodjalak
most menj el
Refr.
nagy ez a gödör, nagy vágyak végzik itt
– most menj el!
nagy ez a gödör, nagy vágyak végzik itt
– most menj el!
(jönnek, jönnek, jönnek, jönnek, jönnek, megint jönnek …)
rómaiak a provinciában
keresztesek Arábiában
éles kard, az uraság jussa
kakastollas kalap és puska
(félek, félek, félek, félek, félek, félek, …)
a Megváltó vagyok Júdeában
zsellér vagyok a pusztaságban
költő vagyok Hunniában
bűnbak vagyok az állampártban
Refr:
rabszolga, jobbágy, melós, célcsoport
bármi voltam, a hatalom elsodort
jönnek, én félek, és lukas a gatyám
hát ezért lógtam a kereszten, Atyám?
(jönnek, jönnek, jönnek, jönnek, jönnek, megint jönnek, …)
fekete kabát, vallatólámpa
Trabant és nyaraló, lakat a szádra
Suzuki, Tesco, szavazóláda
feszes öltöny, bivalybőr táska
(félek, félek, félek, félek, félek, félek, …)
pedig nekem a legjobb, a híradós mondta
ha van valamim, viszik okosba
tükörponty vagyok a zavarosban
rénszarvas vagyok a vadasparkban
Refr.:
rabszolga, jobbágy, melós, célcsoport
bármi voltam, a hatalom elsodort
jönnek, én félek, és lukas a gatyám
hát ezért lógtam a kereszten, Atyám?