Gróf Medgyessy Szirén fekete harangszoknyában áll a bojler előtt, és a feneke kilóg a szoknyából. Hátul semmi. Elöl a bojler előtt egy püspök, lila süvegben, áldást oszt. Azt hiszem.
Szirénke mellett a fekete szmokingos férfi épp rágyújt egy jointra, és Szirén arcába fújja. Szirén csücsörít, fekete geometrikus frizurája a homlokába hull, és grófi luxusának egyetlen terméke a Bourjois matt korall rúzsa gyönyörűen keretezi a füstöt, amit a vőlegény kifúj, ő meg beszív.
Állunk a násznéppel, és nézzük Szirén fekete tüllszoknyás fenekét, hogy akkor most miért fekete, mikor menyasszony, és a füsttől nem látjuk a vőlegény arcát, hogy ki is ő, akkor Szirén rangon aluli házasságot köt ezzel a gandzsázó dzsentrivel, vagy ha oszlik a köd, megpillantjuk a filmipar üdvöskéjét, és már csak azért is erre gondolunk, mert valahonnan ismerős ez a szmokingos fenék, és mert Szirén extravaganciájához ez dukálna.
Aztán a püspök ezt mondja: A megboldogult üdvéért szentmisét tartunk fél óra múlva a kápolnában. A bojler püffög erre kettőt, mi, násznépileg egymásra nézünk, kérdő szemöldökök akadnak fenn, és mögülem érkezik egy félhangos komment:
A piréz temetés és esküvő ugyanúgy zajlik. A megboldogult a „vőlegényt” jelenti.
Pedig már majdnem elbizonytalanodtam a fekete ’hátulsemmi’ szoknya miatt. Akkor mégis esküvő, Szirén fülsiketítő hanggal kísérve dobja a csokrát, ami elakad a püspöki süvegben, és láthatóvá teszi a pap fülkagyló piercingjét, nem hiszem el, a fém ékszer egy üzekedő teknőcpárt ábrázol.
Hátulról érkezik a magyarázat: A piréz egyház a legfelvilágosultabb, szabadelvűbb és legmindenebb az összes közül.
Az én kezemben a süveg landol, a kommentelő elkapja a csokrot, a püspök pedig szájon csókolja az ifjú párt, szemmel láthatóan szív ő is egy slukkot.
Áldás. Én visszaadom a süveget, és kihasználom a pillanatot, meglesem a vőlegény arcát. Jól gondoltam. Ő az.
folyt.köv.
hegedűs ágota
