A piréz könyvhétre jelenik meg Máté Fecó gyűjteményes munkája, mely keresztmetszetet ad az alkotó utóbbi tíz évéről. A gyűjtemény szerkesztésében részt vett kollégánk, Bergerhosen E. B., akit az elvégzett munkáról, a létrejött kiadványról kérdeztünk.
Piréz Harsona: Mi adta az ötletet ahhoz, hogy gyűjteménnyel jelenjenek meg, volt valami apropó?
Bergerhosen E. B.: Nem, nem volt semmi kerek évforduló vagy egyéb apropó, de a művész olyan erős anyaggal jelent meg a művészeti térben, hogy szinte beleszédültünk. Én személyesen nagyon szorgalmaztam, hogy készüljön egy koncepciózus, a mondanivalókat tekintve rendszerezett anyag.
PH: Mi volt tehát ez a koncepció?
BEB: Az alapkoncepció részemről az volt, hogy kell egy jó cím, hogy mindenki számára világos legyen, hogy miről szól a kiadvány. Mivel én magam nem nagyon értem Máté Fecó munkásságát, ezért kértem, hogy küldje el azt az alkotását, mely szerinti a legjobban kifejezi legutóbbi alkotói éveinek lényegét, mondanivalóját. Erre el is küldte a kiadvány borítóján látható Egy rom kénye)s című alkotását. De lehet, hogy ez csak a fájl címe, és a kép címe teljesen más. A kép pontos címének tudományos alapon történő kiderítését már tervbe vettük. De még nem döntöttük el, hogy pályázatot írunk ki a munkára, vagy megkérdezzük a művésztől.
PH: Ez az alkotás látható valóban az első oldalon, de a kiadvány címe mégis más lett. Mi ennek az oka?
BEB: A szerkesztési koncepcióm az volt, hogy a munkámmal én is járuljak hozzá egy új alkotás létrejöttéhez, a megjelenő képverseket egy új jelentéstartalommal ruházzam fel. Ennek a törekvésemnek két oka volt. Egyrészt ez elfedi értetlenségemet, másrészt pedig mint alkotótárs jogdíjra leszek jogosult
PH: Az elkötelezett hozzáállása így már érthető. Mégis miért lett a kiadvány címe: Az egyetlen punk vagyok a városban…
BEB: Először a borítón szereplő kép címét, azaz az Egy rom kénye)s címet javasoltam, de bárki megkérdezte, hogy ez mit jelent, nem tudtam válaszolni. Tehát hamar rá kellett jönnöm, Máté Fecó a művészetében úgy megvalósította a punkságot, hogy ennél punkabb már nem is tud lenni, hiszen én magam, a művészetek értő ismerője sem tudtam megmagyarázni, hogy mit akar kifejezni a művével. Hozzáteszem, nem is célom a megismerés, mert Máté Fecó műveit nem megérteni, hanem megélni kell. Felmerült még bennem, hogy a Pasztell címet adjam a kiadványnak, de ehhez a művész nem járult hozzá, mert nem volt számára világos, hogy miért lenne ez a címe. Ekkor éreztem meg, hogy a művész hiába írta fel nagy betűkkel, pasztellszínnel azt, hogy pasztell, ennek mély, megismerhetetlen jelentése van csak, és a megismerés lehetősége nem mindenki számára nyitott.
PH: Mit jelent az, hogy Máté Fecó műveit nem megérteni, hanem megélni kell?
BEB: Ez egy globálisan spirituális megközelítés. A pszichedelikus alkotók nehezen leírható, de érzelmekre ható munkáira szokták mondani, de én magam a saját magamra kialakított elemzési formanyelvben akkor alkalmazom, ha a honoráriumot a cikk terjedelme után kapom. Ilyenkor a formai elemek leírása helyett az érzelmi univerzum plasztikus megjelenítése kerül előtérbe, hiszen mindenkinek szíve jog, hogy annyit érezzen bele egy ilyen nagyszerű műbe, amennyit csak akar, és annyit írjon róla, amennyit nem szégyell.
PH: Nagyszerű ez a szakmai elkötelezettség. De mégis mitől punk ez a festészet és miért lett ez a címe? Egyáltalán melyik városról van szó?
BEB: Ez a festészeti költészet nem punk, inkább dadaista, de ha a valóságot írom le, akkor az senkit nem érdekel. Hát mondtam valamit. És ezt nem öncélúan tettem, hiszen fennen hirdetett célom, hogy Máté Fecó műveit más is megismerje. Bevallom, a kiadvány megjelenése előtt ajánlottam a művésznek, hogy jelentkezzen valamilyen valóságshowba, ahol főműsoridőben lehet pöcshelikopterezni, de sajnos most nem indul ilyen műsor a héten. Ezért egy másik sikerreceptet vettünk elő, miszerint mondunk a képéről valamit, ami nem igaz, de legalább egyesek ezzel vitatkozni kezdenek és megtekintik az alkotást. Ha sokáig, nagy pofával mondjuk, még a végén igaz is lesz. És kérdezte még, hogy ez melyik város. Kérem szépen ez a város egy távoli bolygó, itt élni nem rossz és itt élni nem jó.
PH: Hány alkotás jelenik meg a gyűjteményes kiadványban?
BEB: A kiadványban ötvenhat kép jelenik meg a borítón található művön kívül. De a művész úgy döntött, hogy az összes kép fehér festékkel legyen elfedve. Azaz minden kép teljesen megegyezően néz ki, pontosabban teljesen megegyezően nem néz ki sehogy. Ezt is nagyon művészinek találtuk. Továbbá nagyon bensőséges is lett ezáltal a kiadvány. Csak a művész tudja, hogy mi jelent meg a kiadványban. Mivel a művek címét sem közöljük, ez a megoldás lehetőséget ad a művésznek arra, hogy később azt a képet tekintse a kiadványban megjelentnek, amelyiket csak akarja. Ez is a művészi szabadság egy szélsőséges, punk megnyilvánulása. Viszont jó hír, hogy a művész egyéb képei is megtekinthetők a netes kiadványunkban. Nagyon izgalmas, hogy azok a képek nem tekinthetők meg, melyek megjelentek, ugyanakkor azok a képek megtekinthetőek, melyek nem jelentek meg. Zseniálisnak nevezhetjük ezt a koncepciót, de mi szerényen a háttérbe húzódva a műértő közönségre bízzuk, hogy a művész zsenialitását hirdesse.
