Az Anyunk a funk együttes lemezével egyidőben jelent meg az Apunk a punk együttes debütáló albuma. Zenetörténeti élő lexikonunkat, J-t kértük meg, hogy járjon utána, mi ez az egész. J elővette emlékeit, pillanatok alatt felvázolta az Apunk a punk történetét, majd fejből felhívta az együttes összes tagját, hogy egy riportot készítsen velük. Nos, nézzük, mit alakított!
J: Szevasztok! Ez mi ez az egész? Amikor legutóbb összeálltatok a Tarhonya Kedélyzenekar 30 éves jubileumán mint első felállás, azaz original lineup, akkor megígértétek, hogy soha többet nem nyúltok hangszerhez. Most akkor ez Tarhonya, vagy Apunk a punk? Minek kellett ezt elkövetni? Mi ez a név, miért nem Tarhonya?
Apunk a punk (AP): Köszönjük a megkeresést. A Tarhonya méltán elfeledett és megérdemelten sikertelen első felállásaként akartunk újra összeállni, hogy felelevenítsük a piréz punk hagyományait. Sajnos két original tagunk nem vállalta az égést, ezért új név után kellett néznünk. Ez sem szarabb, mint a Tarhonya, hát ezt választottuk. Meg persze az is az eszünkben járt, hogy Lukács Sanyi munkássága annyira meghatározó és maradandó volt az elmúlt években, hogy nem akartunk csalódást okozni azoknak, akik a Tarhonya név hallatán az általa meghatározott zenei világra asszociálnak. Alig valakik ismerik az original felállást, ami nem baj, mert aki ismeri, általában az is próbálja elfelejteni.
J: Ha emlékeim nem csalnak, akkor valami iskolai banda volt ez az egész. És alapvető célotok a riogatás volt.
AP: Igen, ez a társaság egy gólyatábor szüleménye. Nem egy szakról és még csak nem is egy évfolyamról valók voltunk, de valahogy egymásra találtunk és egy hangulatos éjszaka után megszületett a Tarhonya Kedélyzenekar. Mely felállás nem sokáig volt meg, hiszen a társaság egyik fele igényes zenét, a másik fele pedig igénytelen zenét szeretett volna játszani. Meg a korosztályi különbségek miatt voltak, akik rövid időn belül végeztek, voltak, akiknek rövid időn belül kellett volna végezniük, de nem sikerült, valamint voltak, akik nem akartak soha végezni az iskolában, ezért kimaxolták a lehetőségeket. Így szétszóródtunk.
J: Mi adta az apropót, hogy mégis összeálljatok?
AP: Ez egy régi történet. Az original lineup néhány tagja évekig nehezményezte, hogy a Tarhonya hamar eltávolodott az igénytelen punkzenétől, ráadásul ezzel párhuzamosan a volt tagok – valamilyen véletlen folytán – megtalálták magukban a piréz identitást. Úgy is mondhatnánk, hogy hatalmukba kerítette őket a piréz rock- és punkzene, melyet valamennyien alanyi szinten értenek és játszanak, hiszen ebben nőttek fel. Adva volt tehát a feladat, hogy a múltat összekössük a jelennel, piréz identitásunkat felmutassuk és büszkén hirdessük.
J: Ez az identitáskérdés nem mindenhol szalonképes mostanában. Egy a tábor, egy a zászló. Vagy nem így gondoljátok? Egy felmérés szerint a pirézek elutasítottsága messze veri a romák és a homoszexuálisok elutasítottságát is. Kell ezzel most villogni?
AP: Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a piréz nyelv nagyon hasonlít a magyar nyelvre, ezért sokan ezt az eltérést észre sem veszik, ha csak felületesen hallgatják a számainkat. Így titkos üzeneteket is tudunk küldeni az arra fogékonyaknak. Mutatunk egy példát. Egyik számunkban elhangzik a következő mondat pirézül: Anyád is alig dug mással, a gyomirtótól meg szép a gyöp. Ez magyarra lefordítva a következőt jelenti: Édesanyád mindent a családért tesz, ezért nem használ toxikus anyagokat a háztartásban. Vagy egy másik példa. Pirézül így hangzik egy szám refrénje: Bocs, bocs, bocs, ezt mi basztuk el! Ez magyarra fordítva annyit jelent, hogy: Ne felejtsd el a vasárnapi misére elvinni az énekeskönyvedet! Tehát kijelenthetjük, hogy a felületes zenehallgató elsiklik majd a szövegek felett, és azt gondol bele, amit csak akar. Ezzel megalapozhatjuk általános elfogadottságunkat és pályázhatunk valamilyen támogatásra. Már elő is készítettünk néhány projektet, mely segítségével szeretnénk rövid időn belül 15 milliárd 620 millió forint támogatásra pályázni.
J: Ez nagyon szép zenei elképzelés. Látszik, hogy komolyan veszitek a művészeti ambícióitokat.
AP: Igen, és jelentős jutalékot fizetünk majd azoknak az újságoknak és reklámcégeknek, akik bennünket sztárolnak majd. Mi egy nagyon szerény zenekar vagyunk, nekünk havi százmillió forint elég a működéshez, tehát milliárdokat tudunk majd marketingre költeni. Ezt nyilván Te is jól átgondoltad, amikor megkerestél bennünket.
J: Természetesen, hiszen a zenétek teljesen érdektelen, azért nem zavartalak volna benneteket. De térjünk át az albumra! Hány számotok jelenik meg most?
AP: Első körben 6 számot szeretnénk kihozni, mert kb. annyival készültünk el többé-kevésbé. Úgy 13 számunk van születőben. Csak sajnos nincs időnk meg kedvünk foglalkozni velük, ezért nehezen mennek a felvételek. Továbbá tiktok-sztárok akarunk lenni, ezért valamilyen képi megfogalmazást is el kell készítenünk a számokhoz, ami ugyancsak időigényes feladat. De dolgozunk rajta.
J: Mennyire lesz ez az anyag múltidézés és mennyire akartok frissek lenni? Ezek tök új számok? Reflektálnak valamennyire a múltbéli zenei bűneitekre?
AP: Nagyon frissek és trendik akarunk lenni, mert valamennyien kapuzárási pánikban szenvedünk, ezért mindent megteszünk, hogy frissnek, fiatalosnak lássuk saját magunkat. Igazából két számmal akarunk csak a múltra reflektálni. Az először megjelent Bocs című számunkban kicsit elhelyezzük magunkat a történelemben, felvillantunk a múltunkból pár dolgot. De utána már nem akarunk rágódni az elmúlt éveken. Továbbá még egy számmal mutatunk vissza a múltra, de ez kötelező elem. Mint általánosan ismert, Pirézia fővárosa Kispirics. Már 1986-ban is játszottuk a Kispiricsi rock and roll című számunkat, melyet most kicsit leporoltunk, a szövegét felfrissítettük. Viszont az egyéb számaink mind újak és a mának szólnak.
J: Említettétek, hogy két original tag nem vállalta a szereplést. Mi lehet ennek az oka?
AP: Alapvetően az égést nem vállalták, de ezt persze nem vallották be, mindketten saját magyarázatot kreáltak. MP úgy gondolta, hogy neki nincs szüksége múltidézésre. HA-t pedig a munkája mellett nagyon lefoglalja a Hetedik együttes, így nem ér rá ilyen szarokkal foglalkozni.
J: Nagyon köszönöm az interjút, izgalom nélkül várjuk, hogy milyen sikert vagy sikertelenséget értek el ismét, most már Apunk a punk néven.
