A motozaga ikonfestészet jeles alakja, Sörös Marcsi Fridalí című alkotása nyerte el a Piréz Kultúrközpont pályázatát, melyet „Nagy piréz arcképcsarnok” néven hirdettek meg. A pályázatról és a győztes képről kérdeztük Bergerhosen E. Balázs esztétát.
Piréz Harsona (PH): Miért került sor a pályázat meghirdetésére?
Bergerhosen (BEB): Intézményünk elkötelezett őrzője a piréz hagyományoknak, valamint elszánt bátorítója a hagyományokon alapuló, de korszerű, a jelenkor kihívásaira rezonáló művészek alkotómunkájának. A pályázat alapvetőn két fő feladatot vállalt magára a képzőművészeti és a történelmi tudatformálás alapelvárásán túl. Egyrészt a pályázat kiírásában kifejezetten bátorítottuk az alkotókat, hogy keressék meg magukban és művészetükben azokat a kifejezési formákat, technikákat, melyek kontinuitást mutatnak a régi korok piréz alkotóival. Másrészt történelmi arcképcsarnokot akarunk létrehozni, mely arcképcsarnokban kapnának helyet azok az ismert piréz gondolkodók és művészek, akik a leginkább ismertek, akiket hivatkozási pontként tudunk majd kezelni a hamarosan kiépítésre kerülő személyi kultusz fenntartásában és az állandó ellenségkeresés folyamatában. Természetesen az első időszakban valódi kvalitásokra van szükségünk a nemzettudat megteremtése és fenntartása érdekében, hogy minden hozzáértő elfogadja ezeket a műveket alapvetésként. Majd később fogunk mindenféle pénzes pályázattal egyre igénytelenebb műveket beemelni az arcképcsarnokba. Most még a minőség volt a fontos, hogy hamarosan már egyáltalán ne legyen fontos.
PH: Hány alkotás közül és milyen szempontok szerint választották ki a győztest? Miben ad többet ez a kép, mint a pályázatra érkezett többi alkotás?
BEB: Több mint ezer alkotás közül választottuk ki egyhangúlag a győztest. Nem volt egyszerű dolgunk, mert a beérkezett művek nagy része valóban kvalitás. Mégis kiemelkedett közülük Sörös Marcsi alkotása. Egészen újszerű, ahogy a művésznő megjelenítette a világszerte ismert piréz ikonfestészet alapvető elemeit. A képre nézve első látásra nem is tudjuk eldönteni, hogy a jelenkor alkotása vagy pedig a középkori piréz ikonfestők munkája. A perspektíva hiánya, a szembenéző arc, a színhasználat mind az ikonfestészeti hagyományokat vetíti elénk. A színhasználat azonnal hatalmába kerít bennünket, és nem tudjuk nem észrevenni, hogy a hátteret uralja az őskor óta ismert, a lovasi okkerbányából származó, egyedi tónusa miatt lovasi vörösnek nevezett, a piréz festészetben a fennköltséget sugárzó szín. Ezt a színt már 11.750 éve is használták a prehistorikus piréz alkotók.
A kép szerkezete úgy modern és vibráló, hogy közben minden részeletében és arányában számtalan helyen utal a hagyományos piréz szimbolikára. A háttér hömpölygése jól láthatóan két részre szakad. Miközben mindkét egységben fellelhetők a piréz szakralitás fraktáljai, éles ellentétben állnak egymással. A hideg és a meleg, a tűz és a víz, a sötét és a fényes anyag ellentéte jelenik meg, utalva a piréz eredetmítoszok kötelező elemeire.
A piréz ikonok sajátja volt mindig is a görbületek geometrikus megjelenítése. Semmi nem egyenes, de minden szabályos, szabályos az ősharmónia szabályai szerint. Egészen mesteri az arcszőrzet megjelenítése, és most nem csak a kimunkálást értem ezen. A figyelmes szemlélő azonnal érzi, hogy egy ilyen arcszőrzet normál gravitációs viszonyok között nem tud ilyen stabil lenni, de a már említett háttér nem hagy kétséget afelől, hogy nem a földi feltételek között kell értelmeznünk a fizikai törvényeket. A térben mozdulatlan lebegés nagyon fontos eleme a piréz ikonoknak, mint ahogy magának a piréz eredetmondának is. De ennél konkrétabb utalást is felfedezhetünk a képen, csak mint egy mondatot, úgy össze kell olvasnunk a piréz szimbolika néhány fontos elemét. Azt tudni kell, hogy a piréz gyermekmondókákban gyakorta jelenik meg a gyökvonás mint tréfás tevékenység. A piréz óvodások bármilyen játékot otthagynak, ha fejben gyököt vonhatnak. A gyökvonást pirézül viszont azonos szóval illetik, mint a kötelet. Pontosabban a „kötél alatt” kifejezés a gyökvonást jelenti. Vegyük észre, hogy a kettős személyiség fején öt virágszirom látható. Egy stilizált virágszirom viszont a nyakon a nyaklánc alatt van, melyet láthatok sodort arany nyakláncnak is, de láthatom egy kötél jellegű tárgynak is. És mellette ott van a kötélen kívül még egy absztrakt virág. Azaz matematikailag az ötös szám gyökét, plusz egy számot jelenít meg az ikonfestő. S mindezt egy kettős személyiségen, azaz ezt a számot el kell osztanunk kettővel. És ez a szám bizony a pirézek számrendszerének alapja, azaz az aranyszám irracionális értéke.
Ezek persze a pirézek számára nem meglepő dolgok, mondhatjuk, hogy evidensek, viszont pont az evidencia miatt a harmóniát, az ismertséget, a szerethetőséget sugallják. S mindezek a szimbolikák olyan magasszintű művészi megjelenítéssel társulnak, hogy nem volt kérdés, miért is korszakalkotó ez a mű.
PH: Valóban, korszakos műről van szó. A díjjal járt anyagi elismerés is?
BEB: Igen, elvileg járt volna, de a kuratórium úgy döntött, hogy a művész helyett a nyeremény összegét a Piréz Együttműködés Rendszerében ugyancsak kiemelt jelentőségű célra fordítja, méghozzá az intézetünk kertjében hamarosan létrejövő Ló-wellness Központ megépítésére. Ennek keretében a PER hagyományainak megfelelően legalább másfél hektár zöldterületet le tudunk betonozni az intézet 1,6 hektáros kertjében.
PH: Köszönöm a tájékoztatást és gratulálunk a művésznőnek ehhez a nagyszerű munkához. E varázslatos, meghökkentő, hömpölygő, de nyugalmat árasztó, a kettősség természetét éltető mű mellett senki nem tud elmenni szó nélkül.
