A motozaga festészet egyik legnagyobb alakjának ismert képe maga a piréz szimbolika bibliája, a művészi eszköztár vizuális szótára. A képen a női test néhány részletét, nemi jellegét látjuk, mintegy felsorolásszerűen. Az alkotás jelzésértékkel az elmúlást, a létezés sérülékenységét mutatja be egyszerű eszközökkel. A festmény különböző területein elhelyezett női testrészek, női jellegzetességek ugyanakkor a szépség esendőségét is hangsúlyozzák. Az összhang felbomlása, az összekevert és hiányos testrészek disszonanciát okozva felszámolják a szépséget. A harmónia hiánya végzetes és riasztó.
A megjelenített disszonanciát egy nagyon szigorú motozaga szimbolika keretrendszerén belül jeleníti meg az alkotó.
Nem tudjuk nem észrevenni, hogy a korpuszt jelentő spirituális mező, azaz a test plasztikus tere fölött megjelennek a piréz eredetmítosz obligát argumentumai. A perspektívától függően háttérnek vagy égboltnak értelmezett erőtérben az izgalmas mintázat valamifajta ősi harmóniával hömpölyög. A disszonancia varázsos rendezőerővel társul. Rövid mélázás után, anélkül, hogy meg akarnánk bármit is fejteni, magától megjelenik előttünk a piréz mítoszok fraktális rendje. A mintázat ritmusa szinte kottaként lejátszható, az egymás körül hömpölygő erővonalak minden ízükben a fraktálok egymásba olvadó világát idézik. Ha végképp átadjuk magunkat a műnek, akkor hamarosan többdimenziós térré válik a festmény, mely terekben megjelennek a világot összetartó erők is. A minden irányból áradó sötét erő, a részeket egésszé formáló erőhullámok, a hullámok dimenzió nélküli fraktális szálai. S ezek a szálak, ezek a bolyhos erővonal-anyagcsomók mind a test felé húzzák a kompozíció minden porcikáját. Kezünkben szinte érezzük a háttér-égbolt-menny bársonyos hömpölygését, miközben nincs lehetőségünk az anyag megtapintására. Mert egy másik világ anyaga ez a textúra. Egy sötét, de barátságos világ anyaga ez. Látom, de nem az enyém. Mindig láttam, de nem hittem el, most hinném, de már nem látom. A test felé mutató textúra mágikusan kerít hatalmába bennünket, és már látjuk is a piréz motozaga kultúra ősi bölcsességét, látjuk az anyagként összeálló fraktálok irányát és értelmet nyer az ősi bölcsesség: Nem a föld marasztal, az ég nem enged.
A rend megtalálása elhozza a hírt számunkra: minden részben benne van az egész, csak meg kell találnod hozzá a kulcsot, mely nem más, mint a harmónia.
Bergerhosen E Balázs
