Kult folyóirat
Interjú El Csaba Somogyi (SEL) motozaga festővel
Készítette: Jacky (J)
(J) Köszöntelek. Örülök, hogy találkozhatunk, már nagyon vártam ezt az interjút. Én szeretem, ha a beszélgetőpartnerek ismerik egy kicsit egymást, mert akkor jobb a nexus. Ezért nagyon oldottan kezdek. Ezzel segítek neked, hogy feloldódj. Olvastad a legutóbbi kiváló cikkemet az Anyunk a funk együttessel? Szerinted is nagyon humoros voltam a kérdéseimmel?
(SEL) Köszöntöm Önt. Igen olvastam. De inkább nevetségesnek tartottam, mint humorosnak.
(J) Ez jó hír, mert akkor sokkal oldottabban tudunk beszélni, bár az én profizmusom úgyis átsegít minden akadályon. Tehát azonnal vágjunk bele, ne vesztegessük az időt!
(SEL) Igen, épp ideje.
(J) Milyen hangszeren játszol?
(SEL) A Piréz Kultúrpalotában tartott kiállítással kapcsolatban beszélünk. Hogy érti, hogy milyen hangszeren?
(J) Igen, de arról majd Bergerhozen kolléga fog írni. Én inkább a komolyabb zenei anyagokat készítem. Ezért kérdezem, hogy játszol-e hangszeren a kiállításokon.
(SEL) Nem. Festő vagyok, ecsettel dolgozom.
(J) Ecsettel nem lehet valami jó ritmust ütni. Valami jó kis funkyt? Semmit?
(SEL) Nem jellemző.
(J) Látod, milyen jó, amikor így megismerjük egymást? Könnyebben megy a beszélgetés. Lábbal sem szoktál dobolni festés közben?
(SEL) Nem. Viszont említette, hogy tetszett a Fagylalt című képem.
(J) Igen, az elég jó. Sok kék van benne. Meg egy jó nagy fagyi.
(SEL) A kép a mulandóságot sugallja, érzékelteti minimalista eszközökkel. A lemenő nap ahogyan elmerül a tó horizontjában egy nap végét jelenti. A „fagylalt” szintén a lassan elolvadó és eltűnő kellemes érzetet szimbolizálja. Minden véget ér egyszer, a szikrázó napsütés és a hűsítő édesség IS. A vízben történő lubickolás és a fagylaltnyalás élvezetének talmi gyönyörével, illékonyságával szembesíti a nézőt. Ugyanakkor lelkes életigenlésre, az élvezetek habzsolására is biztatást kapunk, bár a kép némileg hangulat- és személyiségfüggő, változó érzéseket közvetíthet…
(J) A kék a vizet szimbolizálja. De nem mindenki ismeri meg azonnal. Nem kellett volna kis halacskákat rajzolni bele? Akkor mindenki tudná, hogy ez valami nagy víz. Tenger is lehet.
(SEL) Nem mindenkinek szólnak a festményeim, mert nem vagyunk egyformák. Aki nem a nagy vizet látja a képen, aki nem érzi rajta a távolságot, annak sajnos nem szólnak az én képeim. De nincs is ezzel semmi gond. Minden embernek más emlékei vannak akár a tengerről, akár a Balatonról, akár bármilyen tóról, ahol egy nyári, fagyizós nap után látja készülni lemenni a napot. Még ontja a meleget és a melegséget, de már eltűnni készül.
(J) Ez igaz. Én a Balatonhoz közel nőttem föl. Én is sokszor láttam lemenni ott a napot. Esetleg érdemes lett volna egy hangosbeszélőt is ráfesteni a képre, hogy látszódjon, hogy ez egy strand. Mert ilyenkor szokták bemondani, hogy a kabinok lassan zárnak, vissza kell vinni a kulcsokat.
(SEL) Azt hiszen, itt a strandi kabinoknak nincs fontos szerepe. Örülök, hogy tetszik Önnek is a képem. Mivel ez nem egy konkrét strandról szól, nem hiányzik sem a hangosbeszélő, sem a hal. Sőt, egyáltalán nem strandról szól. Az előbb elmondtam, hogy szerintem és nekem miről szól.
(J) Marketingen tanultuk, hogy jobb az egyértelműség. Mert arra is jártam, hogy felkészült legyek minden művészetben.
(SEL) Nekem egyértelműek a képeim. Én tudom, hogy mit akartam oda festeni. De vallom és tudom, hogy más szemlélő mást is láthat bele, mert más érzésekkel, más emlékekkel ruházta fel a sors, mint engemet. Valójában én egy öncélú alkotó vagyok, a közönség figyelme nem igazán érdekel, a festőké meg végképp nem, beleértve a szobafestőket is. Múltkor egy hasonló felvetésre így válaszoltam: A legtöbb képről persze tudom mit ábrázol, de lehet, hogy mégsem…
(J) Ez olyan, mintha az Ulyssesből lenne egy idézet.
(SEL) Ez egy nagyon érdekes gondolat. Szerintem van benne valami. Úgy gondolja, hogy az elnagyolt, felszínesnek tűnő, de mégis kifejező, vaskos, érzelmeket átadó ecsetfonások hasonlatosak az Ulysses hömpölygő kifejezésmódjához?
(J) Nem tudom. Ezt olyanra szoktuk mondani a szerkesztőségben, amit nem értünk. Vagyis Bergerhozen kolléga szokta mondani.
(SEL) Akkor térjünk vissza a képre. Elnézést, hogy elkalandoztam.
(J) Igen, térjünk vissza. Szerencsére a rutinom meg a kiváló stílusérzékem miatt könnyen felveszem a fonalat. Kérdésem tehát, hogy sirályokat sem kellett volna rá festeni? Mert azokat elég könnyű festeni. Két kis ívecske. Mondjuk halakat sem nehéz, én tudok egy vonallal halat rajzolni.
(SEL) Nem, ez a festmény már így marad, mert megvásárolták. Már nem lenne érdemes belenyúlni, hátha nem tetszene az új tulajdonosának.
(J) Nagyon köszönöm az interjút, bizonyára jó érzés lehet egy művésznek, ha értő közönséggel beszélgethet az alkotásáról.
(SEL) Igen, jó érzés lehet.
