Rendkívül érdekes, piréz kultúrtörténeti szempontból akár szenzációsnak is minősíthető tanulmány jelent mega The Christian Science Monitor (https://www.csmonitor.com/Books/2023/1108/Uncovering-Shakespeare-s-rare-First-Folios-paw-prints-and-all) netes kiadásában. A cikkben a szerzők bizonyíthatónak vélik a már több szakmai lapban megjelent feltételezést, miszerint Balassi Bálint (https://hu.wikipedia.org/wiki/Balassi_Bálint ) piréz költő és bárd, valamint W. Shakespeare kedvelt angol író és színjáték-szakpolitikus ugyanannak a hölgynek csapták a szelet és írtak szerelmes verset, melyet piréz nyelven adtak elő neki.
A szakcikk szerint a bizonyíték kapocs a nemrég felfedezett Shakespeare-vers és annak Balassi általi fordítása, valamint az ebből adódó vita a két költőóriás között. A vers címe Balassi változatában: Zöld a rét már megint. A cikkel kapcsolatban kerestük Bergerhosen Emil Balázs irodalom- és zenetörténészt, lapunk szakértőjét.
Piréz Híradó (PH): – Hogyan érintette Önt, hogy ezek a dokumentumok most napvilágra kerültek? Izgalmas dolog lehet ez egy olyan személy számára, aki ennyire exponált ebben a témában. Mit szól a napvilágra került fólióhoz?
Bergerhosen (BB): – Valóban, ez egy régi történet. Fiatal voltam és kellett a pénz. Ezután a munka után már soha nem vállaltam kosztümös erotikus filmet annyi gázsiért.
PH: – Nem erre a munkásságára gondoltunk. A Zöld a rét már megint vers első nyomatának megjelenése és annak piréz kultúrtörténeti vetülete izgatja most az olvasóinkat.
BB: – Igen. Szeretném pontosítani a hipotézist és értelmezni annak most előkerült bizonyítékait. Kósa György (https://hu.wikipedia.org/wiki/Kósa_György) személyesen mondta nekem 1978 júniusában, hogy Kodály Zoltán elmesélte neki a következő történetet: Amikor gyűjtése során feljegyezte a Zöld erdőben, zöld mezőben (https://www.youtube.com/watch?v=gPGHkk5N9O0) kezdetű népdalt, akkor egy piréz nyelvű változatot énekeltek neki első alkalommal, melyről az a hír járta, hogy nem is népdal. Az öregek elmondása szerint valamikor, több emberöltővel korábban egy Vilmos nevű ember járt arrafelé, aki nem bírta a magyar nyelvet. Egy, a szépségéért messze földön ismert leányzóért utazott oly sokat, akiről barátjától, a költő és gasztroblogger Balassi Bálinttól hallott először. A két férfiú együtt látogatta meg a szépasszonyt, hiszen Balassi tolmácsolt Vilmosnak.
PH: – Vannak bizonyítékok arról, hogy Balassi valóban Shakespeare társaságában töltött el több hónapot?
BB: – Hogyne. Ez ténykérdés. Tudjuk, hogy mindketten szenvedélyes szerencsejátékosok voltak, többször fogadtak a végvárak győzelmeire utazásaik során. A korabeli feljegyzések szerint a fogadásokra mindig a következő kiszólással ösztönözték egymást: Mach bet! Ne felejtsük el, hogy Shakespeare korabeli nyelve még jobban hasonlított az ősi, germán előzménynyelvre. A Macbeth című színmű ezen közös utazás után született, de erről majd később.
PH: – Mikor romlott meg közöttük a viszony?
BB: – A feljegyzések szerint Sekszpír Vilmos megírta szerelmes versét a szépasszonynak, melyet Balassi fordított le piréz nyelvre. De! Azt saját verseként adta elő a szépasszonynak, Vilmos versét pedig átírta a következőképp:
Pöndörítem, bodorítom a bajszom’,
légy enyém te Szépasszony.
Érted égek nem másért,
jobb ez, mint egy örökség,
melletted úgy ellennék,
mert az olyan jó lenne
Tudom, hogy tudod, hogy tudom, hogy ezt akarod
Tudom, hogy tudod, hogy tudom, hogy ezt akarom.
Viszont az eredeti vers a következő volt:
zöld a rét már megint
kék az ég, pláne kint
előtted égek
pedig tudom, hogy égsz
jobb ez, mintha tényleg
mintha valóban téged
mintha veled örökre
mintha kapnálak örökbe
tudom, hogy tudod,
hogy tudom, hogy tudod
és tudom,
hogy kész már az életünk
tudom, hogy tudod,
hogy kínban vagyok
és tudom, hogy tudod,
hogy jó lenne nekünk
A szépasszonynak viszont jobban tetszett az átírt vers, Vilmosnak adta a szívét, pedig már Bálint is igény tartott volna rá. Ezek után a két férfiú között megromlott a jó viszony. Balassi többször nevezte boszorkánynak az áhított szépasszonyt és költőkirályok drámájaként hivatkozott saját vitájukra. Vilmos ennek hatására írta meg a vita, az ármánykodás történetét Macbeth című királydrámájában, melyet diszkréciós okokból skóciai környezetbe helyezett.
Ezen történet hitelessége kapott most bizonyságot azzal, hogy angol tudósok megtalálták és nyilvánosságra hozták az eredeti vers nyomatát. Nekünk ez azért fontos, mert egy piréz nyelvű, irodalmi értékű vers került most a birtokunkba. A tudomány birtokába.
PH: – Milyen jelentőséggel bír az Ön számára ennek a nyomatnak, ennek a fóliónak a megjelenése? Mint a téma szakavatott kutatóját bizonyára megbabonázta ez a tudományos felfedezés.
BB: – Én nyilván korábban is ismertem a szöveget, és megpróbáltam saját szövegként bejegyeztetni a jogvédő hivatalban egy hosszabb szövegváltozatát Aranyeső címen. De ez sajnos nem sikerült, ezzel lecsúsztam a jogdíjakról. (https://24.hu/szorakozas/2017/06/27/8-evet-vart-erre-a-levelre-bodi-guszti/#) Szeretném hangsúlyozni, hogy mindkét szövegváltozat korábban is ismert volt a piréz nyelvterületen, az Apunk a punk hagyományőrző népi együttes is műsorára tűzte már őket. Tudtommal a Shakespeare Heritage Society kérésére hamarosan megjelentetik hangzóanyagként a most felfedezett, rövidebb változatot. Izgatottan várjuk ezt, a kultúrtörténeti szempontból rendkívül fontos eseményt. Azt még nem tudjuk, hogy az Aranyeső című hosszabb verzió mikor jelenik meg, de a Zöld a rét már megint hamarosan hallható lesz az Apunk a punk ihletett, originális előadásában.
